Talajfizika és vízgazdálkodás
TALAJFIZIKAI ÉS VÍZGAZDÁLKODÁSI OSZTÁLY
A Talajfizikai és Vízgazdálkodási Osztály tudományos feladata a talajok fizikai, kémiai és szerkezetállapot változásának, vízgazdálkodásának, szén- és ásványi anyagtartalmának a kutatása.
A talajok vízgazdálkodását vízvezető képességük jelentősen befolyásolja, ezért korszerű és megbízható mérésére javaslatot dolgoztak ki, a javasolt módszerek reprezentativitását és alkalmazási lehetőségeit pedig bemutatták.
A növényeket érő környezeti stressz- (pl. peszticid, szárazság) hatást a termőtalajban detektáló elektromos bioindikációs mérőmódszerrel mutatták ki.
Az alföldi szikes talajvizű területeken az erdősítés hatására a talajban kialakuló sófelhalmozódás és talajvízmozgás vizsgálatát indították el. A felvett talajtani adatbázison a földhasználat és az erdőtelepítés kockázatának becslésére statisztikai modellt dolgoznak ki.
Az éghajlat változásának a talajok víz- és szén-mérlegére gyakorolt hatását matematikai összefüggésekben formalizálják. Az összefüggések összekapcsolásával készített modellt mezőgazdasági területeken érvényesítik. Tanulmányozzák a különböző földhasználati módok és a klímaváltozás vízforgalomra és talajerózióra gyakorolt hatását szélsőséges hidrológiai helyzetekben, a beavatkozási lehetőségek kidolgozása érdekében.
Eltérő időjárási helyzetekben a talaj szerepét időjárás előrejelző modellel vizsgálják. A modellezett talajnedvességet, konvektív csapadékot, valamint a planetáris határréteg-magasságot a mért csapadék, szélprofil, valamint talajnedvesség adatokkal hasonlítják össze.
TALAJFIZIKAI ÉS VÍZGAZDÁLKODÁSI OSZTÁLY TÖRTÉNETE
1949 nyara – Önálló talajtani kutatóintézet létrehozása: több intézmény talajtan–agrokémia tudományterületet művelő osztályaiból megalakul az Agrokémiai Intézet. A volt Országos Kémiai Intézet Mezőgazdasági Talajtani Osztályából megalakul Talajkémiai, valamint Talajfizikai és Kolloidikai Osztály.
1950 tavasza – Az eddig létrehozott 4 osztály egy helyre, az Országos Kémiai Intézet épületébe költözik.
1951 – A Térképezési és a Talajfizikai és Kolloidikai Osztályok Talajtani Osztály néven egyesülnek.
1951/52 tele – Az Intézet átköltözik jelenlegi helyére, az újjáépített Budapest II. kerületi, Herman Ottó út 15. sz. telep főépületébe.
1952 – A Talajtani Osztály keretében eróziós kutatócsoport kezdi meg működését.
1954 – Az Intézet a talajtani és agrokémiai kutatások központi és elvi irányító intézményévé válik, feladatait a Magyar Tudományos Akadémia keretében látja el.
1957 – A Talajtani Osztályt szétválasztják Talajfizikai és Kémiai, Talajföldrajzi és Térképezési, valamint Homokjavítási Osztályra.
1959 – A Talajfizikai és Kémiai, valamint a Talajföldrajzi és Térképezési Osztályok újra egyesülnek Talajtani Osztály néven, immár külön osztályvezetővel.
1960 – Az osztályok munkáját két kutatólaboratórium segíti: az Izotóp Laboratórium (Máté Ferenc, Latkovics Györgyné) és a Finomszerkezet Laboratórium (Pártay Géza).
1980-as évek – a Talajtani Osztályba beolvad a Finomszerkezet laboratórium és az 1955-ben alapított Szikkutatási Osztály.
1993 – A Talajtani Osztályból kiválik a GIS labor, a későbbi Környezetinformatikai Osztály.
KUTATÁS, PROJEKTEK, PÁLYÁZATOK
