A különböző kálium-ellátottsági szinteket a tartamkísérlet beállításakor, 1989 őszén történt feltöltő adagok kijuttatásával érték el. A kielégítő nitrogén- és foszforellátottságot évenkénti nitrogén- és foszfor trágyázással biztosították. A vizsgált 1991. év kedvező volt a kukorica növekedése és fejlődése szempontjából. A növénysűrűség hatása kifejezettebb volt a szemtermés mennyiségre, mint a különböző K-ellátottsági szinteké. A szárhozamok a szemtermés mennyiségekhez hasonló tendenciákat mutattak, de a növénysűrűség a virágzáskori levéltömegekre ellentétes hatást gyakorolt. A K-trágyázás a vegetatív részek (levél és szár) K-tartalmát növelte a legnagyobb mértékben, míg a növénysűrűség ezzel ellentétes hatást fejtett ki. A K-Ca-Mg antagonizmus, – amikor az egyik kation felvétele gátolt a másik jelenléte miatt, és ez visszatarthatja a növényt a megfelelő fejlődésben, – a vegetatív részekben, a kukorica virágzáskori levélben volt a legkifejezettebb.
A szabadföldi tartamkísérletben kapott eredmények alapján úgy tűnik, hogy egy évszázaddal ezelőtt, nagyszüleink idejében az élelmiszerek több ásványi anyagot tartalmaztak, mint napjainkban, ami annak köszönhető, hogy a növénysűrűség erőteljesebben csökkenti a szem ásványi anyag tartalmakat, mint amennyire trágyázással azt növelni tudjuk.
A kutatás eredményei az alábbi publikációban olvashatók: