A tavalyi év őszén jelent meg hazánkban a kétfoltos címerespoloksa (Perillus bioculatus), egy észak-amerikai ragadozó poloskafaj, melyet a burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata) természetes ellenségeként az 1930-as és 1980-as évek között többször megpróbáltak betelepíteni Európa több országában, például Franciaországban, Olaszországban, hazánkban, valamint az egykori Csehszlovákia, Jugoszlávia és Szovjetunió országaiban. A kísérletek sikertelennek bizonyultak, melynek okaként előbb a klimatikus viszonyokat, majd a ragadozó és prédája európai populációinak eltérő életciklusát feltételezték a kutatók. Később faunisztikai felmérések eredményei alapján fény derült kis méretű populációk fennmaradására a Balkán-félszigeten, Törökországban és Fekete-tenger északi mellékén (a mai Ukrajna és Oroszország déli területei). A faj a 2000-es évektől kezdve terjedni kezdett északnyugati irányban és 2023-ban elérte a Kárpát-medencét.

Megjelenése nyomán a közösségi adatgyűjtés (citizen science) módszerét is alkalmazva kutatási projekt indult a HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézetében, Kóbor Péter, az Állattani Osztály tudományos munkatársa vezetésével. Az eredmények a Scientific Reports tudományos folyóiratban kerültek közlésre, melyek a következők szerint foglalhatók össze.

A felmérés során beérkezett adatok a legátfogóbb európai ismeretanyagot eredményezték a faj terjedésével kapcsolatban, mely nyilvános közösségi adatgyűjtő platformok és a fajról rendelkezésre álló szakirodalommal együtt került elemzésre. Az eredmények rávilágítottak, hogy a kétfoltos címerespoloska Magyarországon széleskörűen elterjedt, két alkalommal tömeges megjelenését (több, mint 20 egyed egyidejűleg) is észlelték. Az adatok és az azok alapján generált elterjedési modellek eredményei pedig egy gyorsuló ütemű terjedést körvonalaznak, melynek hatására a faj valószínűleg megjelenik majd Nyugat-Európa déli és középső részein. Megerősítést nyert továbbá az, hogy a faj európai populációiban táplálékforrás-váltás következett be, aminek a faj sikeres megtelepedése köszönhető. A korábban kifejezetten burgonyabogár-specialista poloskafaj táplálékspektrumában jelenleg 7 levélbogár aktív fejlődési alakjai és 2 lepkefaj hernyói szerepelnek, ezek közül egy levélbogár és egy bagolylepke-faj a felmérés eredménye. Ezek közül a legérdekesebb talán a parlagfű olajosbogár (Ophraella communa), melynek a parlagfű európai állományainak szabályozását célzó kutatások jelenleg is folyna. 

A kérdés, hogy a kétfoltos címerespoloska megjelenése és elterjedése milyen hatásokkal jár az európai rovarközösségeket tekintve, egyelőre nem megválaszolható, annak tisztázása további kutatások tárgyát kell, hogy képezze. A parlagfű olajosbogár esete mellett óvatosságra ad okot, hogy mind a levélbogárfélék, mind a bagolylepkefélék közt több természetvédelmi-ökológiai szempontból fontos faj van. Amennyiben a kétfoltos címerespoloska nagyszámban jelenik meg természetközeli élőhelyeken, az negatív hatással lehet e fajok populációira.

„Habár a burgonyabogár populációk gyérítése szempontjából a faj terjedése pozitív lehet, a harlekinkatica (Harmonia axyridis) példájából okulva fontos figyelemmel kísérni az idegenhonos ragadozó rovarok viselkedését az újonnan benépesített területeken.” – mondta Kóbor Péter.