Szervezeti egység: Evolúciós Ökológiai Osztály

A kétéltűek manapság az egyik legveszélyeztetettebbnek tekintett gerinces csoport. A populációcsökkenés hátterében álló egyik fő ok a különböző peszticidek alkalmazása. A kétéltűek vékony, nagymértékben áteresztó bőrrel, héj nélküli petékkel és komplex életciklussal rendelkeznek, ami miatt sokféle peszticidnek vannak kitéve mind a vízben, mind a szárazföldön. A piretroid hatóanyagú rovarirtókat széles körben alkalmazzák elsősorban a mezőgazdaságban, az állatgyógyászatban és a háztartásokban használják, és a piretroidok képesek bejutni a különböző felszíni víztestekbe a szél és az eső, vagy szúnyoggyérítéskor a permetfelhő sodródása által. Kísérletekben két piretroid, a deltametrin és az etofenprox környezetileg releváns koncentrációnak hatásait vizsgálják két hazai kétéltűfaj, az erdei és a barna varangy egyedein.

Az emberi környezet-átalakítás számos stresszhatásnak teszi ki az élővilágot, köztük kémiai szennyezésnek és klimatikus kihívásoknak. Kiemelt fontosságú kutatási feladat annak megértése, hogy ezek az antropogén stresszorok milyen hatással vannak az ökoszisztémára. Ennek érdekében három kérdésre fókuszálnak a projektben. Az egyik hipotézis szerint a gerinces állatok az antropogén környezethez az élettani stressz-érzékenységük lecsökkentésével alkalmazkodnak, hogy elkerüljék a krónikus stressz negatív hatásait. Másrészt, ektoterm gerincesekben a kémiai és hőmérsékleti stresszhatások ivarváltást okozhatnak, ami negatív fitneszkövetkezményekkel járhat. Harmadrészt, az antropogén környezetben együtt vannak jelen maszkulinizáló és feminizáló faktorok is, azonban nagyon keveset tudunk ezek ivarváltásra gyakorolt hatásairól.