A mezőgazdasági művelés talajra gyakorolt hatásainak nyomon követése kiemelkedő fontosságú az észszerű talajgazdálkodásban, ami a fenntartható növénytermesztés alapja. Az intenzív mezőgazdaság gyakran vezet talajdegradációhoz, ami a talajegészség és a talajfunkciók romlásával jár.
Egy az Agriculture, Ecosystems and Environment D1-es folyóiratban nemrégiben megjelent tanulmányukban, a HUN-REN ATK Talajtani Intézet kutatói Magyarországon először alkalmaztak talajlakó ízeltlábú-alapú talajminőségmutatókat országos felmérés keretében, aminek célja a hazai mezőgazdasági talajok állapotának értékelésén túl, az azt befolyásoló talajváltozók, klimatikus viszonyok, valamint mezőgazdasági gyakorlatok közötti összefüggések jobb megismerése volt.
Ehhez az Országos Környezeti Információs Rendszer talajdegradációs alrendszerének (TDR) 2011. évi adatait használták az őszi vetésű búzaföldekre szorítkozva, és azt az eredményt kapták, hogy a legtöbb üzemi tábla talaja biológiailag degradálódottnak számít, csak 15 %-uk minősül jónak. A legfontosabb tényezőknek a talajnedvesség, a térfogattömeg, valamint a csapadékos napok száma bizonyultak. Emellett a szántás és a talajművelés gyakorisága is meghatározó volt, aminek hatásai elsősorban a talajszerkezet és nedvességviszonyok befolyásolásán keresztül érvényesültek.
Ugyan az Agrár-környezetgazdálkodási Programban résztvevő területek száma kevés volt a 2011-es felmérésben, a hagyományos művelési móddal összevetve nem találtak különbséget a tanulmány szerzői egyik talajlakó ízeltlábú mutatóban sem, ami alapján az látszik, hogy a 2004-2009 közötti AKG programok számottevően nem járultak hozzá a talaj biológiai minőségének fenntartásához, illetve javításához.
