A Nemzeti ökoszisztéma szolgáltatások értékelésének és térképezésének eredményei TAKI-s társszerzők által jegyzett publikációkban

A projekt eredményei fokozatosan jelennek meg különböző nemzetközi folyóiratokban.

Az ökoszisztémák értékelésének alapkoncepciójáról:
Vári Á, Tanács E, Tormáné Kovács E, Kalóczkai Á, Arany I, Czúcz B, Bereczki K, Belényesi M, Csákvári E, Kiss M, Fabók V, Fodor LK, Koncz P, Lehoczki R, Pásztor L, Pataki R, Rezneki R, Szerényi Z, Török K, Zölei A, Zsembery Z, Kovács-Hostyánszki A. 2022.
National Ecosystem Services Assessment in Hungary: Framework, Process and Conceptual Questions. Sustainability 14(19):12847, DOI: 10.3390/su141912847

Magyarország Ökoszisztéma-alaptérképének létrehozásáról:
Tanács E, Belényesi M, Lehoczki R, Pataki R, Petrik O, Standovár T, Pásztor L, Laborczi A, Szatmári G, Molnár Zs, Bede-Fazekas Á, Somodi I, Kristóf D, Kovács-Hostyánszki A, Török K, Kisné Fodor L, Zsembery Z, Friedl Z, Maucha G. 2021.
Compiling a high-resolution country-level ecosystem map to support environmental policy: methodological challenges and solutions from Hungary. Geocarto International, DOI: 10.1080/10106049.2021.2005158

Az árvízkockázat-csökkentésről:
Vári Á, Kozma Zs, Pataki B, Jolánkai Zs, Kardos M, Decsi B, Pinke Zs, Jolánkai G, Pásztor L, Condé S, Sonderegger G, Czúcz B. 2022.
Disentangling the ecosystem service ‘flood regulation’: Mechanisms and relevant ecosystem condition characteristics. Ambio, DOI: 10.1007/s13280-022-01708-0

A magyarországi ökoszisztémák állapotának értékeléséről:
Tanács E, Bede-Fazekas Á, Csecserits A, Kisné Fodor L, Pásztor L, Somodi I, Standovár T, Zlinszky A, Zsembery Z, Vári Á. 2022.
Assessing ecosystem condition at the national level in Hungary – indicators, approaches, challenges. One Ecosystem 7: e81543, DOI: 10.3897/oneeco.7.e81543

68. Növényvédelmi Tudományos Napokon intézeti elismerések

Németh Márk Vörös József Emlékérmet kapott, Kóbor Péter Szelényi Gusztáv Emlékérem junior fokozatát nyerte el, illetve Páll-Gergely Barna a tavalyi évben a COVID miatt elmaradt Növényvédelmi Tudományos Napok miatt most vette át a Szelényi Gusztáv Emlékérem junior fokozatát. Mindhárom díjazottnak gratulálunk és további nagyon sikeres, magas színvonalú és produktív munkavégzést kívánunk!

VEAB Emlékplakett Veisz Ottónak

A Veszprémi Akadémiai Bizottságot (VEAB) a Magyar Tudományos Akadémia elnöksége az 1972. szeptemberi ülésén a 48/1972. számú határozatával hozta létre. A megalakulás ötvenedik évfordulójára az MTA VEAB elnöksége jubileumi rendezvénysorozattal emlékezik „Fél évszázad a tudományért Pannóniában” címmel. A program részeként VEAB emlékplakettek átadására került sor. A díjat a VEAB elnöksége az értékteremtés területén végzett, az MTA VEAB tudományos és közéleti munkájában maradandót alkotó tevékenységek elismeréseként adta át.A díjakat Freud Tamás akadémikus, az MTA elnöke és Padisák Judit akadémikus, az MTA VEAB elnöke adta át Pósfai Mihály akadémikusnak, a VEAB korábbi elnökének, Veisz Ottó akadémikusnak, a VEAB korábbi alelnökének, Skodáné Földes Rita professzor asszonynak, a VEAB korábbi alelnökének és Bárdos Jenő professzor úrnak, a VEAB korábbi alelnökének. A rendezvénynek az MTA VEAB Székház adott otthont, a jubileumi programsorozat további elemei is itt, vagy a járványhelyzet alakulásának megfelelően az online térben kerülnek megrendezésre.

Kategória atk

Aszály és belvíz: vízellátottsági szélsőségek és a talaj vízgazdálkodása

„Janus arcú víz”

Hazánk síkvidékein évről-évre számítanunk kell a vízellátottsági szélsőségek (belvíz és aszály) megjelenése (1. ábra). A kiszámíthatatlan éghajlati ingadozások a talajok vízforgalmának módosulását okozzák, és ez igen érzékenyen érinti a talajok termékenységét is [4] [7]. A jelenlegi aszály-helyzet azonban az utóbbi évszázad száraz periódusaira visszatekintve is igen súlyos. A csapadékhiány következtében a talajok mélyen kiszáradtak. A kiszáradt talajban maradt csekély talajnedvesség a szemcsék felületéhez szorosan tapadva, a termesztett növények számára már fel nem vehető formában van jelen.

Azonos időjárási helyzetek különböző talajtípusokon és különböző termesztett növénykultúrák állományain eltérő következményekkel járnak az egyes talajtulajdonságoktól függően (eltérő aszály- vagy belvízérzékenység). A klíma-talaj-növény kapcsolatrendszer alapvetően meghatározza a fenntartható növénytermelés kereteit, jövőbeli irányait. A talaj biomassza termelése függ annak vízszolgáltató képességétől és a vízellátástól, ezért a talajok vízforgalmi tulajdonságainak ismerete a jövőben mind nagyobb szerephez jut. A talajok szelvényfelépítésétől, rétegzettségétől, az egyes rétegek kémiai, fizikai, ásványtani és biológiai tulajdonságaitól függő talaj vízgazdálkodási tulajdonságok (vízvezető és víztartó képesség) meghatározó tényezői mind a mezőgazdasági termelés számára elérhető vízkészleteknek, mind a szélsőséges vízellátottságú helyzetekkel összefüggő talajdegradációs folyamatoknak.

A talajok vízgazdálkodási tulajdonságait befolyásoló tényezők

A talajok vízvisszatartása és a víz mozgása a talaj szilárd alkotórészei által közrezárt pórushálózatban történik, ezért a vízgazdálkodási tulajdonságokat alapvetően a talaj pórusrendszerének kialakulását és változását befolyásoló talajtani és egyéb természeti tényezők, illetve az emberi hatások határozzák meg (2. ábra).

A talaj szerkezete egyike azoknak a legfontosabb talajtani tényezőknek, melyek a pórusrendszert, illetve a talaj vízgazdálkodási tulajdonságait befolyásolják. Szinte az összes mért talajparaméter valamiféleképp kapcsolatban áll a talaj szerkezetességével, így ezek a talajtulajdonságok nemcsak közvetlenül, hanem közvetett módon is befolyásolják a vízgazdálkodást, az aggregátumok képződésére, stabilizálására/destabilizálására történő hatásukon keresztül.

A klímaváltozás befolyásolhatja a talaj benedvesedésének és kiszáradásának gyakoriságát és mértékét. A talajok nedvesedési és száradási ciklusai nemcsak a talajok mállási folyamataira hatnak, hanem a talajok szerkezeti tulajdonságainak (duzzadási-zsugorodási folyamatok következményei, aggregátum képződés, tömörödés) megváltoztatásán keresztül a talajok vízgazdálkodási tulajdonságaira is. A szárazodó és melegedő éghajlat növeli a nagy átmérőjű, a vizet gyorsan elvezető repedések, ún. makropórusok kialakulásának mértékét a felszín közelében. A makropórusok javára történő eltolódás azzal jár, hogy a víz a repedésekben mélyebbre jut, de gyorsabban mozogva, azt nem nedvesíti át, így csökken a felszíni talajrétegekben visszatartott víz mennyisége.

Víztaszító (hidrofób) talajtulajdonság a klímaváltozás következtében az erőteljesen felmelegedő és kiszáradó talajfelszíneken a bomló szerves anyagok miatt alakul ki, megfigyelhető fenyőültetvények avarrétege alatt, meszes homoktalajokon, de kialakulhat szennyezőanyagok hatására, vagy súlyosabb erdőtüzek, tarlóégetés következményeképpen is. A talajok víztaszító képessége felerősítheti a klímaváltozás okozta egyenetlen vízbeszivárgást, melynek eredményeként a talajok foltszerűen száraz állapotban maradnak, míg intenzív esőzéskor a korlátozott beszivárgás növekvő mértékű felszíni elfolyást (vízeróziót és árvizeket) eredményez.

A hosszantartó szárazság és az azt követő hirtelen lehulló nagyintenzitású csapadék kombinációja elősegíti a talajszerkezet leromlását. A kiszáradt talajok hirtelen nedvesedése esetében a belső pórusteret kitöltő, bezárt talajlevegő szinte szétrobbantja a talaj aggregátumokat, növelve ezzel a talajfelszín erodálhatóságát.

Megelőzés és mérséklés

Hazánkban a mezőgazdasági területek mintegy 2%-a öntözött (az uniós átlag ötöde). Átfogó öntözésfejlesztéssel ezen területek részaránya növelhető, de arányuk drasztikus emelése egyrészt a beruházás költsége, másrészt a rendelkezésre álló megfelelő minőségű öntözővíz szűkössége miatt, nem tekinthető az egyedüli járható útnak. Az öntözővíz minőségén túl a talajtulajdonságok is befolyásolják az öntözhetőséget, s körültekintő tervezést-szabályozást igényel a hibás öntözési gyakorlat okozta másodlagos szikesedés, mint súlyos talajdegradációs folyamat elkerülése [2]. 

A hosszan tartó csapadékhiány hatását a mégoly jó vízgazdálkodású területek talajai sem képesek kiküszöbölni kizárólag tulajdonságaik révén, hosszútávon a megoldás a vízmegőrzést, vízvisszatartást elősegítő földhasználat és a hasonló csapadékhiányos időszakok gyakoribbá és tartósabbá válására való felkészülés.

A megfelelő művelési mód megválasztása, a szerves növénymaradványokkal történő talajtakarás (mulcsozás) csökkenti a felszíni párolgást, minimalizálja a vízerózió mértékét és művelés okozta fizikai degradációt is, ezáltal kedvezőbb állapotban hagyja a talajszerkezetet, a pórusviszonyokat és kevésbé változtatja meg a talaj vízgazdálkodási tulajdonságait is.

A klímaváltozás hatására átalakuló magyarországi termőhelyek talaj-specifikus aszályérzékenységének előrejelzése

A talajban potenciálisan tárolt vízkészletek felmérésének és megóvásának alapja a talaj vízgazdálkodásának ismerete [7]. Elkerülhetetlen feladat a hazai talaj téradat-infrastruktúra megújítása [6], a talajok vízgazdálkodási tulajdonságaival (vízvezető- és víztartó képesség) kapcsolatos, célszerűen tervezett adatgyűjtés, s emellett az egyszerűen mérhető talajparaméterekre épülő ún. becslő módszerek fejlesztése [6]. A területi vízgazdálkodást támogatják a talajtani információkat célzottan összesítő, ún. vízgazdálkodási térképek. Korszerű térinformatikai rendszerekbe illesztett, ugyanakkor a felszíni talajrétegen túl, a mélyebben fekvő talajrétegekről is megbízható információt nyújtó, országos, megújítható vízgazdálkodási térképek és hidrofizikai adatbázisok felépítése minden eddiginél hatékonyabban lenne képes támogatni a szélsőséges vízháztartási helyzetek előrejelzését, illetve az általuk okozott károk mérséklését. A különböző térképi adattárakban (egykori mezőgazdasági nagyüzemek, megyei növényvédelmi és agrokémiai állomások, földhivatalok jogutódjai) fellelhető és még megmenthető, papírra rögzített 1:10.000 térképi anyagok és a hozzájuk kapcsolódó szöveges magyarázók alapvető és hiánypótló talajinformációkat nyújtanak termőterületeink állapotáról [3]. A kinyert adatok térinformatikai feldolgozása és talajfizikai-vízgazdálkodási tartalmú céltérképekké alakítása alapvető információkkal szolgálhat pl. az Operatív Aszály- és Vízhiánykezelő Rendszer kidolgozása, az öntözésfejlesztési beruházások megalapozása vagy a jelenlegi belvíz-veszélyeztetettségi térkép metodikájának továbbfejlesztése számára.

A talajok vízgazdálkodási tulajdonságainak részletesebb ismerete országos térbeli adatokkal segítheti továbbá a természetes vízvisszatartási intézkedések kidolgozását, a felszín alatti vízkészlet-modellezést, a mezőgazdasági vízgazdálkodási szakpolitikai program kidolgozását vagy az időjárási szélsőségek hatására bekövetkező várható talajmozgások előrejelzését.

Felhasznált irodalom:

[1] Bartholy J., Bozó L., Haszpra L. 2011.  Klímaváltozás 2011. Klímaszcenáriók a Kárpát-medence térségére, Magyar Tudományos Akadémia, Eötvös Loránd Tudományegyetem Meteorológiai Tanszéke, Budapest, ISBN 978-963-284-232-5

[2] Bakacsi Zs., Tóth T., Makó A., Barna Gy., Laborczi A., Szabó J., Saztmári G., Pásztor L. 2019: National level assessment of soil salinization and structural degradation risks under irrigation. Hungarian Geographical Bulletin 68:2 pp. 141-156.

[3] Kocsis M., Dunai A., Mészáros, J., Magyar Z., Makó A. 2021. Soil-specific drought sensitivity of Hungarian terroirs based on yield reactions of arable crops. Időjárás, 125. 105-122.

[4] Labancz V., Makó A., Bakacsi Zs. 2020.  A klímaváltozás hatása a talajok vízgazdálkodására. Mezőhír: országos agrárinformációs szaklap. 2020:2 pp. 48-50.

[5]  Nasta, P., Szabó, B., Romano, N. 2021. Evaluation of pedotransfer functions for predicting soil hydraulic properties: A voyage from regional to field scales across Europe. Journal of Hydrology: Regional Studies 37 Paper: 100903

[6]  Pásztor, L ; Laborczi, A ; Szatmári, G ; Takács, K. 2017. DOSoReMI országos digitális talajtulajdonság és általánosabb értelemben vett talajtérképek: strukturált webes térképi szolgáltatás. http://dosoremi.hu/index.html

[7] Várallyay, Gy. 2005. Magyarország talajainak vízraktározó képessége. Agrokémia és Talajtan, 54. 5–24.

Kategória atk

Új agrárbiotechnológiai kutatás indult a Nemzeti Laboratóriumok program keretében

2022. június 27-én hivatalosan is elindult az „Agrárbiotechnológia és precíziós nemesítés az élelmezésbiztonságért” Nemzeti Laboratórium (NL), amely a hazai agrárkutatás történetének egyik legjelentősebb összefogásával jött létre. A projekt Magyarország Helyreállítási és Ellenállóképességi Terve keretében 4 évre összesen 2,431 milliárd forint vissza nem térítendő támogatásban részesül az Európai Uniótól, valamint a hazai költségvetésből.

Az Eötvös Loránd Kutatóhálózat Agrártudományi Kutatóközpont, az ELKH Szegedi Biológiai Kutatóközpont, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (gödöllői Szent István, Kaposvári és Georgikon Campusokkal) és számos alvállalkozó ipari partner (főként KKV-k) alkotja az NL-konzorciumot.

A résztvevő intézmények kutatói munkája, sok évtizedes szakmai tapasztalata és a rendelkezésre álló, egyedülálló infrastruktúra biztos alapokat teremt arra, hogy az agrárkutatás a mezőgazdaságban jelentkező komplex kihívásokra tudományosan megalapozott válaszokat adjon.

A projekt az agrárökoszisztéma főbb elemeit, a mikroba-növény-állat kapcsolatrendszert foglalja magába, közös célként megjelölve a WHO „One Health-szemléletű” élelmiszerbiztonságot. Az NL aktívan részt vesz a nemzeti felsőoktatásban, a jövő tudósnemzedékének képzésében és a tudástranszferben. A kutatási célokat a környezet terhelése és a széndioxid kibocsátás növelése nélkül kívánja megvalósítani, összhangban a „Magyarország Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Stratégiája (2021–2030)” tervben megfogalmazott prioritásokkal. Az Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepcióban megfogalmazott területi kohézió és az EU szubszidiaritás elvét követve, a projekt a fővároson kívül az ország négy megyéjében kerül megvalósításra.

Kategória atk