A növényi invázió őshonos közösségekre gyakorolt hatásai viszonylag jól kutatott téma, de a talaj élővilága szempontjából hiányos a tudásunk. Különösen igaz ez a talajízeltlábúak bizonyos csoportjaira, úgymint a soklábúakra (Myriapoda), amik a talaj táplálékhálózatában változatos szerepet betöltő, fajgazdag csoport. Vannak köztük ragadozók, valamint növény- és detrituszfogyasztók egyaránt.
A HUN-REN ATK Talajtani Intézet munkatársai az Insect Conservation and Diversity D1-es folyóiratban nemrégiben megjelent tanulmányukban, egy Európában és Ázsiában agresszívan terjedő, észak-amerikai özönnövény, a kanadai aranyvessző példáján vizsgálták, hogy a növényi invázió miként befolyásolja a százlábú (Chilopoda) és ikerszelvényes (Diplopoda) együttesek taxonómiai és funkcionális diverzitását, illetve összetételét egy védett városi gyepen.
Az eredmények azt mutatták, hogy az aranyvessző domináns jelenléte elsősorban a növénnyel közvetlenebb kapcsolatban álló detrituszfogyasztókat érinti, különösen az ikerszelvényeseket, amik átlagosan nagyobb diverzitásban és egyedszámban voltak jelen az elözönlött parcellákban. Továbbá, a szezonális különbségek mellett, szignifikánsan eltérő közösségi összetételük volt mind taxonómiai, mind funkcionális értelemben a természetközeli növényzettel bíró (kontroll) parcellákhoz képest. Ezzel szemben a százlábú együttesek esetében csak a talajnedvesség bizonyult meghatározónak.
A növényi invázió hatása ez alapján úgy tűnik, hogy a talaj táplálékhálózatban betöltött trofikus szereptől függ, és bizonyos csoportok számára akár előnyöket is hordozhat, ami bizonyára az inváziós növény sikeres megtelepedésének kulcsát jelentő pozitív növény-talaj visszacsatolás mechanizmusnak a része.